Két lebegés között

Ács Nagy Éva

Két lebegés között

Lebegek súlytalan világomban hol elmém épségét megőriztem,

s nem tekintenek idegileg roncsnak, még én én vagyok, és álmodom.

S két lebegés között néha pihenni megállok, egy hatalmas fehér sziklán,

beszélgetek egy arra szálló sirállyal , kezet fogva vele boldogan nevetek.

Szabad vagyok , a szabadság íze átjárja testemet, kiűzi belőlem,

a megfertőződött énem. Sajnos van, mert lent a koszos bűztől, a bűntől

teli világban könnyen fertőzött lesz az ember.Lelkem átadom a tisztulásnak,

s végképp lebegve maradok.A fájdalom lassan távozik, de még utoljára kegyetlenül mar belém. Fáj, szinte üvöltök, s tépem le bőrömet, vérzek, már nem érzékelek semmit

kába vagyok, lebegek!Kacaj helyett hörgök csak, gondolkodom magamon, normális ez, normális vagyok?Nézem cafatokba logó testem maradványait, magamra nem ismerek, de minden bűnöm tova lett, szabad vagyok kiáltok!!Végre!