Ács Nagy Éva
Hallgatásba zárva
Hallgatnak a ki nem mondott szavak,
néha húsba marva fájnak a kimondottak.
Némaság homályos ködébe vesztek,
hallgatnak, szólni senkihez sem mernek.
Bezárkóztak az örök némaság birodalmába,
emberek tömegét hagyták végleg magára.
Csak néha száll fel egy röpke gondolat,
torkokból törne elő ha jő a pirkadat.
Ha szólni mertek volna egykor talán,
bent maradva nem sorakoznának némán.
Torkokon ragadva, mint gyilok, fájnak,
hallgatnak, fejet hajtanak a némaságnak.
Zárt a kapun hatalmas lakat, ők ott vannak,
helyet adnak a ki nem mondott szavaknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése