Ács Nagy Éva
Elmegyek
Elmegyek , indulok, most távozom,
halljátok meg Istenek a zokszóm.
Keserves létem feladni akarom,
szegénységem többé nem táplálom.
Remény talán volt vala a jobbra,
de valaki tőlem azt jól távol dobta.
Az a fehér kő máshol esett le,
engem fekete mélység húz lefele.
Az alja mély, büdös és iszapos,
melynek mélye magával ragadott.
Segítség nincs , nem jött értem,
távozni most kényszerültem.
Kérdezte valaki, hogy mi a bajod?
Senki! Mindenki magamra hagyott.
Elmegyek, indulok, már távozom,
nem halljátok többé zokszóm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése