Ács Nagy Éva
Sebesült világ
Némán, csak fekszem ágyamon,
testemet átjárja a görcsös fájdalom.
Reszketek, fázom, magamnak kiáltom,
téboly lep el,ez már maga a rémálom.
Üvöltök hangtalan,zihálva, fetrengve,
arcom fonnyadt, teljesen be van esve.
Szívemen bilincs, féreg lett bent az úr,
melybe már minden rusnyaság belefúr.
Üszkösödik lelkem a sok szennytől,
elmém bomladozik a bűzlő fertőtől.
Ez a világ tudom, nem az én világom,
ez a világ az, hol nem nyílik virágom..
Nem vesszük észre senki szenvedését,
közönnyel nézzük,mások keseredését.
Sebesült ember sok van, lesz a világon,
s elmegyünk mellettük, vágtató paripákon!.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése