Ács Nagy Éva
Álmom a valóban
Ma ismét álomországba lépek,
hol csodásan ragyognak a fények.
Nincs is nekem rossz, csak jó, s képzelet,
minden van ott, mi itt nem létezhet.
Álomangyal énekével elaltat,
kecses, bűvös táncával elringat.
Fejem teszem le, puha párnámra,
bújok mint kisded, angyalom karjába.
Átölel majd akkor , kedvesen,
vigyáz reám egy egész életen.
Tudom, nyugalmam nála meglelem,
szívem jóságát tőle remélem.
Álmomban én is kecsesen táncolok,
bárányfelhőkkel az égen vágtatok.
Ringat az álom, altat a képzelet,
csodamesében tüneményként létezek.
S jő a reggel, lassan felébredek,
gondolkodom, álom ez, mind képzelet?
Hűvös hajnal köszön rám hangosan,
tudd meg, álmodtál csupán a valóban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése