Drága Nagymamámnak ott fent, boldog anyák napját!
Ács Nagy Éva
Fejkendős néni
Egy elhagyott otthon, egy romos ház,
emlékeimben eleven, még frissen ott áll.
Egy fejkendős néni, egy öreg kutya,
jelezte gazdája volt, s ez volt az otthona.
Ma már tövises az út, romosak a falak,
nem ülünk ott a virágba borult fa alatt.
A kályha sem melegít, a kutya sem vonyít,
nem ugat, nem ássa el a csontokat.
A néni nem vár ott, minden magára hagyott.
A reggeli illatos kalács, frissen fejt, még gőzölgő tej,
a libák gágogása, a nénike kéklő írisze ragyogása!
Mindez nincs már,elveszett,de emlékeimben ott vár!
Mindig ott vagyok, reggelire frissen fejt tejet kapok,
puszit a homlokomra,s kérdés, hogy aludtál ma?
Ma már nem kérdezi meg ,de tudom fentről figyel,
figyeli ,lesi léptem, szeretné tudni ma mit kértem.
Óhajom csak annyi, hogy egyszer még, egyetlen egyszer,
abban az erdőszéli kicsi házban ott veled lehessek.
Most én kérdezném tőled,nagyi mit kérsz? ugye jó lett?
A fejkendődet én adnám rád,a ruhádat is kimostam már.
A libákat megetetném.mindent én csinálnék , ha tehetném.
De emlék, homályos kép, a fejkendős néni, már tovább lép.
Nem hallja meg a kérésem, pedig szívemből kértem.
De a ház áll, igaz romos már,de én mindig ott vagyok,
kicsi gyermekként kacagok, s tőle homlokomra puszit kapok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése