Ács Nagy Éva
Merj álmodni
Mély álomba szenderült a város zaja,
szunnyadni tért zsibongó forgataga.
Garázsba álltak be éjszakára a gondok,
rájuk az álom lepelként, fátylat borított.
Sötétség borult kicsit a sajgó fájdalomra,
lüktetését most az éj, csendben nyugtatja.
Nem mar húsba,nem fáj a fájdalom sehol,
nyugalmat adó csend, most az éjben trónol.
Az úr ő, éjtrónját elfoglalva ő parancsol,
szempillád alatt, szemed némán pislákol.
Álom borul reád, és a vad, nyugtalan tájra,
holnap ráérsz ébredni majd a valóságra.
Béke van végre, alszik csendben minden,
szemtelenül a légy zümmög füledbe az éjben.
Altatóját éjangyala, neked súgja el lágyan,
vele csendben alszol el,nem félsz,lépsz bátran.
Ha jő majd a békét, nyugalmat adó az éj,
fáradt, riadt, földig roggyant tested megbékél.
Merj álmodni !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése