Ács Nagy Éva
Anyám te csillag
Ha majd annyi idős leszek mint édesanyám most,
talán megfogom érteni, arca mitől ráncos, mért oly bánatos,
két keze mellyel lágyan simogatott, most miért remeg,
a láb, mivel sietve felém indult, most miért kecmereg,
a szem melyben mindig a világot láttam, most könnyes,
arcán végig folyva , nyomán barázda,s fájdalom kesereg,
anyám, megváltanám a világot, hogy újra mosolyogj,
színezném a feketét fehérre, csak, hogy megint ragyogj,
adnám vissza éltemet, hogy megint fiatal legyél,
adnám, s te a szeretet lágy hangján, csak mesélj,
szaladj a rétre, tárd ki kezedet a fénylő nap felé,
kiáltok, úgy mint hurrikán, s az ég szakad belé,
nézlek majd messziről, s boldog leszek,
éltem te adtad, s most én adom éltemet,
csak még ragyogjon a fény örökké tebenned!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése