Két lebegés között

Ács Nagy Éva

Két lebegés között

Lebegek súlytalan világomban hol elmém épségét megőriztem,

s nem tekintenek idegileg roncsnak, még én én vagyok, és álmodom.

S két lebegés között néha pihenni megállok, egy hatalmas fehér sziklán,

beszélgetek egy arra szálló sirállyal , kezet fogva vele boldogan nevetek.

Szabad vagyok , a szabadság íze átjárja testemet, kiűzi belőlem,

a megfertőződött énem. Sajnos van, mert lent a koszos bűztől, a bűntől

teli világban könnyen fertőzött lesz az ember.Lelkem átadom a tisztulásnak,

s végképp lebegve maradok.A fájdalom lassan távozik, de még utoljára kegyetlenül mar belém. Fáj, szinte üvöltök, s tépem le bőrömet, vérzek, már nem érzékelek semmit

kába vagyok, lebegek!Kacaj helyett hörgök csak, gondolkodom magamon, normális ez, normális vagyok?Nézem cafatokba logó testem maradványait, magamra nem ismerek, de minden bűnöm tova lett, szabad vagyok kiáltok!!Végre!

Egyedül

Ács Nagy Éva

Egyedül

Ha egyedül vagyok,

kopár körülöttem minden,

köd van, nincsenek színek,

vihar van,nincsenek évszakok,

hideg süvít gerincemen, s fázom,

rettegés járja át bensőmet,

félek, halott lett az ölelés,

kihűltek,jegesek a szívek,

csend jár dölyfösen nyomomban,

fülemhez nem jutnak el szavak,

vak vagyok,nem látok semmit, senkit,

nem léteznek emberek,nincs világ,

csak én a rideggé vált remete,

ki múmiaként a maga sivatagjában él!

Sebesült világ

Ács Nagy Éva

Sebesült világ

Némán, csak fekszem ágyamon,

testemet átjárja a görcsös fájdalom.

Reszketek, fázom, magamnak kiáltom,

téboly lep el,ez már maga a rémálom.

Üvöltök hangtalan,zihálva, fetrengve,

arcom fonnyadt, teljesen be van esve.

Szívemen bilincs, féreg lett bent az úr,

melybe már minden rusnyaság belefúr.

Üszkösödik lelkem a sok szennytől,

elmém bomladozik a bűzlő fertőtől.

Ez a világ tudom, nem az én világom,

ez a világ az, hol nem nyílik virágom..

Nem vesszük észre senki szenvedését,

közönnyel nézzük,mások keseredését.

Sebesült ember sok van, lesz a világon,

s elmegyünk mellettük, vágtató paripákon!.

IMA GYERMEKEIMÉRT

Ács Nagy Éva

IMA GYERMEKEIMÉRT

Édes jó Istenem, hozzád szól az imám,

nem vagyok más,csak egy gyarló leány.

Halld meg a kérésem,szívemből kérem!

Óvd meg gyerekeimet minden rossztól,

legfőképp a gonosztól.

Legyenek becsületes boldog emberek,

mindig jót cselekedjenek.

Ha van nekik másoknak adjanak,

szánják meg a gyámoltalanokat.

Ne sajnáljanak adni, néha jobb mint kapni.

Legyenek szerencsés vidám emberek,

másokat is szeressenek.

Legyenek jók, ne tudják mi a szegénység,

kerülje el őket a betegség.

Szeressék egymást,és felebarátaikat,

így talán meglátják majd az angyalokat.

Irigység, gőg kerülje a házuk táját,

s becsüljék meg egymást.

Ha én nem leszek, találjanak mindig haza,

mert ahol ők lesznek ,az lesz a testvérek

otthona.

Legyen családjukban béke,

szívem tőled csak ennyit kérne.

Ezért kérlek jó istenem,

óvd meg őket nekem. Amen.

Óda a kúthoz

Ács Nagy Éva

Óda a kúthoz

Ó te csodatévő, ha szomjazom,

te vagy ki nekem mindig inni adsz,

önzetlenül, s hiszem soha el nem apadsz,

rád találva torkom nem marad szárazon.

Bár régi vagy,ütött-kopott, néha nyikorogsz,

de én csak fényezlek, diccsel ékesítlek,

még élek,rád találva ujjongva éltetlek.

Maradj nekem, oly mint álmaimban,

lásd vándor énem, hogy szomjam oltsam,!

Szegény vagyok

Ács Nagy Éva

Szegény vagyok

Szegény vagyok,

lukas a zsebem,

ha van, akkor

kenyérgyürkét eszem,

lehörpintem

tiszta friss vízzel,

korgó gyomrom

tán beéri ezzel.

Szegény vagyok,

félretaposott

a cipőm,

kicsit csámpás tőle

a járásom,

párom úgy hív,

jer ide,

bicebóca

királylányom!

Szegény vagyok,

nincs sok kincsem,

de amim van,

beérem ezzel,

ha kell valami,

szívesen adok,

szívem oly tág,

szeretetéből

bőséget árulok!

Szabadságom börtöne (Vers alapja:Kosztolányi Dezső:Szabadság.)

Ács Nagy Éva

Szabadságom börtöne

(Vers alapja:Kosztolányi Dezső:Szabadság.)

Szabadság!Íze épphogy csak parázslik,

zabolátlan lelkem máris máglyán égetik,

bősz sorsom óriási köveket hajított elém,

halld!Villámlik, s e villám tőrként döf belém.

Súlyos béklyóban szenvedő roncs létem,

urak,bűzös fröcsögő nyálat köpnek felém,

lánc szorít, nyakamon csörgedez ki a vér,

hörögnek képembe, szolgának jutalék e bér!

Csak egy tánc

Ács Nagy Éva

Csak egy tánc

Tánc volt, együtt jártuk,

akkor nem volt külvilág,

csak te , én, és a tánc.

Ütemre ringatóztunk

mintha csónak ringott

volna a Dunán.

Vagy mintha Velencében

lettünk volna a gondolán.

Keringőztünk,

mintha az Operabálból

léptünk volna elő.

Vagy mintha Tengerben

én lettem volna sellő.

Úsztam a boldogságban,

veled a tengerünk fodrában.

Tangóztunk,

vadul, mint bennszülöttek

a harci táncuk alatt.

Festett díszt ránk

a vágy,

s legyőztük a sötét éj szavát.

De mi csak lejtettünk tovább,

Tánc volt,

mely majdnem a valóság.

Nézz körül (Benczik Bályntkaa Bálintnak)

Ács Nagy Éva

Nézz körül

(Benczik Bályntkaa Bálintnak)

Mily erős fénye van ma a holdnak,

mily csábító az íze az éji tónak,

körötte a parton, homokot fúj a szél,

de te küzdj, légy bátor,lépj, ne félj,

mert az erős, leküzdi a vihart,

a gyengét felőrli a háborgó part,

indulj hát el,vár a világ, fénylik a hold,

nézz körül,láss mindent, mielőtt bezár a bolt!