Ács Nagy Éva
Tavaszt várva
Oly szürke mellettem minden, köd lepi a tájat,
vakító hótakaró lepi el az utamat,
szürke hangulatom,elmém béna, néma vagyok,
monoton minden itt már, ha végre megmozdulok.
Még tél van körülöttem, de bennem tavaszt kíván
a lét, füttyent felettem a rigó, ebben bízván,
táncolni, dalolni, örültnek lenni támadt kedvem,
tavasz vagyok, magamnak eképpen örvendeztem.
Fürgén, sietve léptem így tovább, roppant a hó
lábaim alatt, fényt ittam belőled, én mohó,
s a végtelen szürkeség már nem volt oly unalom,
kivárom a tavaszt, addig is megyek, s bolondozom.
2019. 01. 24 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése