Illúzió.
Fehér hajú kedves anyám,
kérlek nézz most reám.
Látod mi lett most belőlem,
Itt állok megtörten!
Miért nem mondtad nekem soha,
hogy az élet néha mostoha.
Nem mindig csillog minden,
s nem olyan mint én elképzeltem.
Hogy a szépnek van más oldala,
ezt nem tanítják nekünk soha.
Hogy csalódunk, szenvedünk eleget,
sorsával senki se elégedett.
Szólhattál volna nekem,
akkor talán fel sem veszem.
Az élet gyötört már eleget,
sírtam is, s nem is keveset.
Igazából mikor leszek boldog,
mikor mondom, hogy jó volt?
Hiszek e valamiben valaha,
vagy csak a mesében maga.
Nem így indultam neki a világnak,
de minden illúzió, csak látszat.
Talán életem végére megérem,
szenvedés mentes létem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése