Ács Nagy Éva
Koldus énem, mit is mondhatnék,
tudd, nem vagyok más csak cseléd,
bérem oly kevés, kenyérre is alig futja,
ruhából, sem jut mindig újra.
Házam ósdi, fala ütött-kopott,
tüzelőm is majd elfogyott,
cipőm sarka, kitaposva,.
mégis jut mosoly a holnapra,
küzdök, létem fel nem adom,
kezem mindig imára kulcsolom,
s ha kabátom magamra öltöm,
nincs pénzemet el nem költöm!
2019-01.13 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése