Ács Nagy Éva
Szerelemre éhezők
Akartuk nagyon a mindent, de nem kaptunk mást,
egy utolsó tangót, mely múló vad románc,
Elhittük lángolva, miénk a végtelen,
nem tudtuk azt, hogy a sors útja féktelen.
Nem hittük el, hogy velünk is megtörténhet,
a szerelem csalfa néha, s véget érhet,
heves csók melynek nedve lehet mérgező,
egy ölelés forrósága, feledhető.
Koldussá lettünk, szerelemre éhezők,
gyűltek a sötét felhők, az ítélkezők,
egy akkord, egy leheletnyi összebújás,
a sanzon hangja,régi emlék, álmodozás.
2019.01.29 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése