Hallod

Ács Nagy Éva

Hallod

Hallod a csendben, hogy sírnak a fák,

hallod, a hó alatt ,hogy roppan az ág?

Látod a szélben a lengedező ágakat,

látod, oly erős az ereje, letöri a vágyakat.

Nézd az eső eláztatja teljesen a hajam,

nézd, hogy fázik a hidegben nyakam.

Lásd a fák közt áttörni a napsugarat,

lásd, ébreszt fel a még alvó álmomat.

Érzed szólni szívem dobbanó dalát,

érzed, a vihart érted, veled küzdi át.

Tudod esőben, hóban ,fagyban állok veled,

tudod, velem vagy, semmi sem árt nekem.

Fagyott szélben is repül a gondolat,

viharos télben a szerelem rügyet fakad.