Ács Nagy Éva
Mert kell
Egyedül, ó mennyire szíven üt
a magány, miért nincs láng, holdvilágos
éjszakán, csak a hiénák üvöltenek,
ijesztő vad artikulátlan hang,
lelkembe fullánkén hatol,,
s aztán csend lett megint,
bennem úr a néma gyász,
fázom, kendőm lengetem az éjben.
várlak, remegve, jöjj ébredj fel,
a hajnali fény hozzon el nekem,
űzze el a holnap reménye a magányt,
kell a tűz, a láng, a kéj, létem minden napján.
201801.15 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése