Kárpátok lánya

Ács Nagy Éva: Kárpátok lánya

Jól érzem én, hűvös szelét testemen,
lágy dombjai megdobogtatják szívem.
Érintése végigfut az arcomon,
hazám ez, mert félig innét származom.

Apám földje lett, második otthonom,
tájait szívesen bebarangolom.
Apám szép földjén nézek hát szerteszét,
Ukrajna, Beregszász, ó de nagyon szép!

Munkácsi vár, csodaszép látvány a táj,
nem illúzió, valóság, nem bűbáj.
Nagyszőllős, hűvös szél fogad az úton,
Kárpátok hegyét érzem, jól láthatom!

Erdő, fenyves borította hegytető,
oly illata van, szinte felemelő.
Szívem boldog itt, honi nyugalomban,
nekem helyem ezen a tájon is van.

Őseim innét, e helyről származnak,
nekem, ott a földben tán helyet adnak.
Hol érzem hűvös Kárpátok illatát,
ott élt egykor apám, a föld otthont ád.

Ide mindig haza, szívesen megyek,
itt minden vár rám, hív, csalogat, szeret.
Gyermeke vagyok én is -e hazának,
félig leszármazottja Ukrajnának.

Bár nem ott éltem, és nem ott születtem,
de otthont benne nagyon is átérzem.
Várnak ott a titkaival Kárpátok,
e földnek lánya, talán én is vagyok!