Magány foglya

Ács Nagy Éva

Magány foglya

Átkozott hajnal,

előbb jöttél el,

nem könyörültél.

Elvitted a szenvedélyt,

az éj vágyódó örvényét.

A magány foglya vagyok,

körbevesznek csukott ajtók.

Átkozott hajnal,

szerettelek, de most

várhattál volna.

Elmúlt a varázsa az éjnek,

magam maradtam,

s te lettél a győztes.

2019. 01-31 Somogyzsitfa.

Kárpátok lánya

Ács Nagy Éva: Kárpátok lánya

Jól érzem én, hűvös szelét testemen,
lágy dombjai megdobogtatják szívem.
Érintése végigfut az arcomon,
hazám ez, mert félig innét származom.

Apám földje lett, második otthonom,
tájait szívesen bebarangolom.
Apám szép földjén nézek hát szerteszét,
Ukrajna, Beregszász, ó de nagyon szép!

Munkácsi vár, csodaszép látvány a táj,
nem illúzió, valóság, nem bűbáj.
Nagyszőllős, hűvös szél fogad az úton,
Kárpátok hegyét érzem, jól láthatom!

Erdő, fenyves borította hegytető,
oly illata van, szinte felemelő.
Szívem boldog itt, honi nyugalomban,
nekem helyem ezen a tájon is van.

Őseim innét, e helyről származnak,
nekem, ott a földben tán helyet adnak.
Hol érzem hűvös Kárpátok illatát,
ott élt egykor apám, a föld otthont ád.

Ide mindig haza, szívesen megyek,
itt minden vár rám, hív, csalogat, szeret.
Gyermeke vagyok én is -e hazának,
félig leszármazottja Ukrajnának.

Bár nem ott éltem, és nem ott születtem,
de otthont benne nagyon is átérzem.
Várnak ott a titkaival Kárpátok,
e földnek lánya, talán én is vagyok!

Szerelemre éhezők

Ács Nagy Éva

Szerelemre éhezők

Akartuk nagyon a mindent, de nem kaptunk mást,

egy utolsó tangót, mely múló vad románc,

Elhittük lángolva, miénk a végtelen,

nem tudtuk azt, hogy a sors útja féktelen.

Nem hittük el, hogy velünk is megtörténhet,

a szerelem csalfa néha, s véget érhet,

heves csók melynek nedve lehet mérgező,

egy ölelés forrósága, feledhető.

Koldussá lettünk, szerelemre éhezők,

gyűltek a sötét felhők, az ítélkezők,

egy akkord, egy leheletnyi összebújás,

a sanzon hangja,régi emlék, álmodozás.

2019.01.29 Somogyzsitfa.

KAMASZ NYÁR Szonett.CLIX. 159 Irta.Ács Nagy Éva Idézet Hirt Éva Te vagy a másik felem

KAMASZ NYÁR

Szonett.CLIX. 159

Irta.Ács Nagy Éva

Idézet Hirt Éva

Te vagy a másik felem

Forrt, már szinte perzselt az a kamasz nyár,

Nyugodt, olyan csendes volt a tó vize,

Mii ketten együtt, örök szerelmespár,

Majd felettünk kéklett az ég írisze.

Más vagyok, már nem olyan vad lázadó,

Nővé értem általad ott a parton,

Szavaid özönvíz, vágytól áradó,

S én áteveztem veled minden bajon.

„A mólón ülünk, simogat a szellő”

Csak szívünk dobbant meg teljes erővel,

Köröttünk pillanatra állt az idő,

Szélcsend volt az úr, nem baljós előjel.

Álmom, hogy rád találok, forrjon a láng

Szerelmünk igaz, nem holmi szalmaláng.

2019.01 28 SOMOGYZSITFA.

Távol vagy (Nővéremnek Ritának)

Egy régi versem kicsit javítva,

Ács Nagy Éva
Távol vagy
(Nővéremnek
Ritának)

Távol vagy nagyon most tőlem,
kezed nem fogom, el sem érem,
hangod elveszett, nem hallom
mosolyod arcodon nem látom!,

Tudom hogy vágyakozol haza,
mert szól szívedhez, hívó szava
messze vagy tolunk, idegenben,
szívedben honvágy, nincs ott jó helyen.

Itthon Somogyban vagy te otthon,
hol egykor szaladtál felfelé a dombon,
hol kergeted a labdát a pályán,
s gondolkodtál, egy fiatal álmán.

Hol szerelmes lettél először,
zokogtál minden egyes közönyön
megértél itt sok örömöt, bánatot,
tini éned szabályok ellen lázadott.

Néha úgy érzed nem találod itt helyed,
de tudd, ez lesz a föld mely téged betemet
itt születtél Magyar-honban, itt halsz meg,
itt , mert ő táplált, ő adott erőt, ő nevelt.

2019.01-27 Somogyzsitfa.

Nem szólsz Heni emlékére.

Ács Nagy Éva

Nem szólsz

Heni emlékére.

Tegnap ragyogó világ volt,

mára zordon az ég kékje,

egyik nap még velünk voltál,

másnap már hiába vártunk,

nem jössz, nem teheted már,

miért? a hihetetlenben kétkedünk,

tegnap kacagtál boldogan velünk,

ma pedig sírunk helyetted is

elmentél hirtelen, búcsúzni sem tudtál,

tegnap öröm könnyek csorogtak szemünkből,

ma néma gyász az úr kacagás helyett,

elrabolt tőlünk a kegyetlen sors,

némán, nem szólt, lecsapott,

elvitt tolunk magával, nem szólsz többé,

és ma már mi sem szólhatunk hozzád.

ma valami véget ért, elmúlt egy élet,

ma oly nagy a hiány bennünk,

szívünkben űr, tudd nem feledünk,

s ott van örökké te helyed,

ezer mécsest gyújtanak érted az emberek.

2018- 01. 27 Somogyzsitfa.

Vakít az éj Idézet. Hirt Éva. Elhoztam verséből.

Ács Nagy Éva

Vakít az éj

Idézet. Hirt Éva. Elhoztam verséből.

Vakít az éj, én mégis álmodom,

hallom érces hangod, fülembe zeng,

látlak, nem képzelet, csodálkozom,

a múltnak hangképe elmémbe cseng.

Fent az égen most szivárvány készül,

„látom benne, mindenki mosolyát”

a zordon ég is szemedhez kékül,

angyallá változtál szép lassan át.

2019. 01. 25. Somogyzsitfa.

Tavaszváró

Ács Nagy Éva

Tavaszváró

Tavaszillatot hoz a korai esti szél,

szívemben rügyezik a madárfüttyös hajnal,

kikelet tör utat, megrian a jégpáncél,

dobban trilla, vérem forr a hajnali fagyban.

Lelkem sóhaja száll most még deres erdőbe,

a kicsi tisztásra varázs álmomat szórom,

kezem bebugyolálva meleg keszkenőbe,

havat fényre hívva, telet már elaltatom!

Ébredj fel napfénye, jöjj végre el kikelet,

olvadjon a hó óriási hegyek ormán,

mámorillat lengje be erdőket s mezőket,

csendüljön harang, halljam szívem rejtett zugán.

2017 01. 24 Somogyzsitfa.

Tavaszt várva

Ács Nagy Éva

Tavaszt várva

Oly szürke mellettem minden, köd lepi a tájat,

vakító hótakaró lepi el az utamat,

szürke hangulatom,elmém béna, néma vagyok,

monoton minden itt már, ha végre megmozdulok.

Még tél van körülöttem, de bennem tavaszt kíván

a lét, füttyent felettem a rigó, ebben bízván,

táncolni, dalolni, örültnek lenni támadt kedvem,

tavasz vagyok, magamnak eképpen örvendeztem.

Fürgén, sietve léptem így tovább, roppant a hó

lábaim alatt, fényt ittam belőled, én mohó,

s a végtelen szürkeség már nem volt oly unalom,

kivárom a tavaszt, addig is megyek, s bolondozom.

2019. 01. 24 Somogyzsitfa.

Elengedtelek

Ács Nagy Éva

Elengedtelek

Elengedtelek, nem volt könnyű döntés,

de tudtam menned kell, szívem úgy fájt,

együtt voltunk rég, jóban -rosszban,

két jó barát, de sötét felhő virradt reánk,

valami megváltozott körülöttünk,

valami olyan más lett, oly vad, és rideg,

te mást akartál, s mást képzeltem én,

a kettő együtt úgy tűnik nem megy,

hát döntöttem, nehéz bár de elengedtelek,

járd a saját elképzelt utadat,ahogy te akarod,

s járom én most az enyémet, ha rögös is, de járom,

remény, talán egyszer majd újra találkozunk,

újra ott valahol középen,vagy a végen,

s majd az az út járható lesz nekünk,

s a múltban mi fájt, arról elfeledkezünk.

2018. 01. 24 Somogyzsitfa.

Csak te kellesz

Ács Nagy Éva

Csak te kellesz

Nem kell vagyon, nem kell palota,

csak szerelmet adj semmi mást,

egy ölelés a kincs,csókod gyémánt,

nem kell hát tudd, nekem más.

Ha mellettem vagy, mint gyémántom

ragyogsz, s én neked ragyogok,

a kenyér is jobban ízlik, ha te adod,

kaviár! Mit nekem, nem csábít el,

szőrmebunda? nem-nem

csak a tested, mely melegít ha kell.

2018. 01. 23 Somogyzsitfa.

Szabad e ?

Ács Nagy Éva

Szabad e ?

Csillagos az ég, szememben lobbanó fény,

vajon szabad önfeledten szeretnem még?

Ölelni, csókolni, mint ifjú koromban,

ringatni csak magam, tengernyi álomban!

Szabad-e ? Ha vénül szívem dobbanása,

néha már csak, egy simogatás hoz lázba?

Érint, s kisimulnak arcom barázdái,

megcsókol, Elmúlnak lelkem fájdalmai!

Én ma...

Ács Nagy Éva

Én ma...

Ma éjjel, a fejem válladra hajtom,

testemmel tested körbefonom.

Ma éjjel átjár a végtelen nyugalom,

én ma melléd simulva alszom.

Ma éjjel kezed szorosan fogom,

én ma az életem csak neked adom.

2013. 01.17 Somogyzsitfa.