Ács Nagy Éva
Valahol a múltban, volt egy szomorú lány,
valahol egyszer lemaradt, s elveszett,
kanyarban, vagy labirintusban, talány.
Fájok jellemezték, igaz tett néha kitérőt,
vágyott, álmodozott, önfeledten nevetett,
párszor érintette a boldogság mezőt.
De sokat sírt, éjszakákon át zokogott,
valaha a múltban, volt egy szomorú lány,
de hidd, a jövőben nem létezik, kopott
a múlt,mégis elevenen oda temetkezik
valahol van, némán siratja önnönmagát,
jövő nélkül, a múlt démonjaival szeretkezik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése