Ács Nagy Éva
Ég a gyertya
Ég a gyertya
Gyertya ég, mégis a kezemben tartom,
szélcsend van, még utánad vágyakozom,
látlak a felvillanó aprócska lángban,
meg-megrogyok, sírok, remeg a lábam.
szélcsend van, még utánad vágyakozom,
látlak a felvillanó aprócska lángban,
meg-megrogyok, sírok, remeg a lábam.
Álmodom újra és megint a múltam,
a valóság rideg, szavam is szótlan,
boldog voltam, de szerelmet temettem,
a múltbörtönében fogoly a lelkem!
a valóság rideg, szavam is szótlan,
boldog voltam, de szerelmet temettem,
a múltbörtönében fogoly a lelkem!
Nem enged élni, nem hát tovább lépni,
de akarok én, s nem árnyaktól félni,
szabadon szállni, mint aprócska madár,
szeretni, mielőtt bezár a bazár!
de akarok én, s nem árnyaktól félni,
szabadon szállni, mint aprócska madár,
szeretni, mielőtt bezár a bazár!
Gyertya ég,lávaként éget a lángja,
feltámad a szél, sorsom fájó ballada,
láttalak, olyan rideg volt tekinteted,
megrogytam, s csak némán álltam előtted!
feltámad a szél, sorsom fájó ballada,
láttalak, olyan rideg volt tekinteted,
megrogytam, s csak némán álltam előtted!
2018.06.15. Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése