Ács Nagy Éva
Vers kétértelmű szavakból!
Láztól pírban ég az arcom,
mégis a fénylő ég felé tartom.
Vállamat simogatja egy vén fűz,
bennem színes gyöngysort fűz.
Földig hajol, mégis olyan derék,
törzse karcsúbb, mint egy derék.
Köd van,pipa füstölög mellettem,
vakító homály, oly pipa lettem.
A kerti csap is most olyan árva,
le csap rá gyorsan egy kis leányka.
Oly csábítóan hív ma a holdfénye,
hatalmas ereje, több mint egy hold.
Tó vízében lubickol egy aranyhal,
szeretlek,érzelem belőlem, ki nem hal,.
Az én szívem mindig téged vár,
nem omlok össze, mint egy kártyavár.
S ha egyszer örökre betakar majd a sír,
magányos leszek, aki mindig érted sír,
Utad könnyű lesz,, nem vár rád dugó,
petárda robban,s üvegen egy dugó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése