Kötél nem kell

Ács Nagy Éva
Kötél nem kell

Csomóra kötöm lassan nyakamon,
rántok rajt, jó erősen meghúzom.
Elég volt feladom, elég a lelki fájdalom,
kiszállok végleg, s világom elhagyom.
Veszek egypár métert, erre talán még jut,
még pár apróból,mi bukszámban van, kifut.
De bátor vagyok, élnem itt kell,
a nap minden reggel velem kel,
a fény cirógatja ráncos arcomat,
a harmat lemossa majd róla a gondokat,
kötél nem kell, maradjon a ruhaszárítón,
helyette gyöngysor virítson nyakamon,
győztem én a szuicid gondolat felett,
élni, küzdeni akarásom győzedelmeskedett.