Állok veletek ott
Sír, melyet ma bevilágít a fény,
fejfán illatos virágkoszorú.
Néma csend, néma fájdalom ,
mécsesem ég , aludni nem hagyom.
Könnycsepp folyik le arcomon,
emlékezem, sosem búcsúzom.
Hangtalan el nem múló gyász,
s most a temetőn, szél süvít át.
Mozdulatlan ,felszakadó emlékkép,
álom , hol együtt vagyunk mi még.
S a csendben felhangzik egy ima,
szól szeretteim nyugtató szava.
Szívemre megint rátört a magány,
állok veletek , sok álmatlan éjszakán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése