Könnyezem

Ács Nagy Éva

Könnyezem

Távolodunk, halkuló nesz kísér,

beteg szívem alig dobban, aludni tér,

elmerültem az emlékek özönében,

hol karod még ölelt, a fák tövében,

távolodunk, de halk a nesz, semmi az,

bánatomra nincs remény, nincs vigasz,

sebem vérzik, tágul, majd óriásivá dagad,

könnyezem, s könnyem megdermedt patak,

feketét hordok, gyászolom a múltam, s jövőm,

holnap lesz e még, rejtély, ha múltam üldözőm.

2018.11.11. Somogyzsitfa.