Meginogva benned
Vártam én a pillanatra, hogy szólj, megjöttem,
reménykedtem, hiába, csengőm nem szólalt meg,
elmeséltem volna, sok minden áll mögöttem,
hogy lelkem gondokba elfáradt, nem ép, beteg.
Pedig minden egyes nap, úgy de úgy vártalak,
elmondani akartam, nagyon hiányoztál,
csak szorosan átölelni, látni vágytalak,
üvöltve fáj, hogy erre még reményt sem hagytál.
Ma sem értem miért lett már felém e közöny,
miért burkoltad be sötétséggel az eget,
agyonkínzol, némasággal, te nem törődöm!
Én mámort ittam ajkadról, s hittem, csak benned!
A vers megszólítja azt akihez szól.
VálaszTörlésDe vajon érti-e akinek szól?
Ha már nem beszél és nem is szól,
A szíve dobbanása kinek szól?
Ha a bánat csendje fölé hajolt,
Vajon lesz-e aki kezéért nyúl?
Kézen fogva, átölelve,
Vicuskának becézgetve.
Sz.Z.