Ács Nagy Éva
Fel a fejjel
A vers alapja.
Ady Endre: Héja-nász az avaron
Megyünk előre, vissza felé sosem,
nevetve, sírva, múlttal kergetőzve,
a titkokat rejtő, tág jövő elé lépve.
Váltakoznak sorban az évszakok,
a nyár csókjai semmibe vesznek,
elporlad íze az ifjúi kikeletnek.
Őszi fákról lehulltak a levelek,
lábunk alatt sírva roppan az avar,
szél süvít fülünkbe, mint égi zenekar.
Téli komorság dobban szívünkben,
de majd a tavasz elűzi az érzést,
kikelet lesz még, tudd, nem kérdés.
2018.11.25 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése