Ács Nagy Éva
Téli berek
Mély csend az úr ma még , hólepte, síkos az út,
földig hajolnak az erdőben sírva a fák,
lecsüngő, vékony ágakon, zúzmara az úr,
hideg, hófehér csillagpor szórnak le reánk.
Álom, nekünk ünnepi csoda, téli berek,
a mindenfelől árasztó végső nyugalom,
békét nyújtva, télszínébe öltözött terek,
remény lángol a havason, nem ül parlagon.
Hideg szelét fújja dühében a február,
hív egy utolsó színpadi felvonásra,
rég áhított fény virrad ránk, tán hajnalban már,
de erejét még utoljára fitogtatja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése