Pofon
Csattant arcomon,
kaptam, vissza sosem adtam.
Nyomát arcomon belül őrzöm,
ott bent, lelkemben lassan őrlöm.
Fájt! nem tudja senki mennyire,
csak én éreztem mindegyre.
Sosem feledem mit kaptam,
bánom, hogy néha vissza nem adtam.
Piros nyomát bőrömön máig érzem,
szívemben fájón, több sebből vérzem.
Kellett, kell, nem tudhatom,
egyszer kik bántottak nekik is fáj nagyon.
Mert néha visszacsattan,
s én majd nevetek, most nem én kaptam!
Mert nyomtalanul nem múlik el,
kívül nem látszik, de belül ott a jel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése