Ács Nagy Éva
Szerettelek
de most szívem vad, háborgó folyó,
már nem hat rád a kimondott szó,
néma lettem, nincs miért szóljak,
elengedlek, indulj el utadra végre,
a vihart mit kavartál, csillapítanom kéne,
ki volt a hibás, én vagy te, hogy így alakult,
a mennyből szép lassan, minden pokollá fajult,
hibáztam én is,jól tudom, épp úgy mint te,
észre sem vettük,hogy szerelmünknek kihunyt a tüze,
jött a nem érek rá, a rohanok világ,
a szürke, a monoton egyhangúság,
fázom, ó még kellene nekem az a tűz,
de a hideg folyton, belőlem bolondot űz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése