Ács Nagy Éva
Mi barátok
(M. Évimnek)
Egy csónakban evezünk,
te és én a tengeren,
vad szél tombol,
hullámokat képezve a vízen,
tajtékzik, rombol a vihar,
de mi nem féljük azt,
álljuk, mert erősek vagyunk,
sok minden ért, sok viharral
küzdöttünk mi meg,
hideg szél tombolt fejünk felett,
de itt vagyunk, együtt,
mi a túlélők,
kezem nyújtom feléd,
s te is a tiedet felém,
mosolyogsz, ragyogóbb a nap,
nevetsz, s ugaron is virágok nyiladoznak,
ármánykodó felhő átvonul majd felettünk,
zordon sötét helyett lön világos,
hiába, nincs erő mely ezt ketté törné,
mert a barátságunk örök, és maga a lét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése