Vica: február 2018

2018. február 28., szerda

Ács Nagy Éva

Lesem

Hallgat a szó,

néma a csend,

most érik be

a szerelem.

Lesem!

Ács Nagy Éva

Apeva cím nélkül

Most 

kell még,

hogy velem

legyél, ölelj

hát,ne engedj el !

Ács Nagy Éva

Téli berek

Mély csend az úr ma még , hólepte, síkos az út,

földig hajolnak az erdőben sírva a fák,

lecsüngő, vékony ágakon, zúzmara az úr,

hideg, hófehér csillagpor szórnak le reánk.

Álom, nekünk ünnepi csoda, téli berek,

a mindenfelől árasztó végső nyugalom,

békét nyújtva, télszínébe öltözött terek,

remény lángol a havason, nem ül parlagon.

Hideg szelét fújja dühében a február,

hív egy  utolsó színpadi felvonásra,

rég áhított fény virrad ránk, tán hajnalban már,

de erejét még utoljára fitogtatja!

CSODA VAGY

Lámpásvers

Írta:Ács Nagy Éva

a

csoda 

a létben

te önmagad

vagy

Ács Nagy Éva

A szikra 

Hangod rezgése sejtelmes volt,

pedig csak a telefonon szólt.

Első perctől egy volt a hullámhosszunk,

éreztem egymásért ragaszkodunk.

Hallottam búgni a hangodat,

s melléd képzeltem már magamat.

Éreztem, túl nagy a kísértés,

a szikra lángra lobbant, most ég!

Ács Nagy Éva

Hajnali angyal

Hajnal van, már bíborvörös az ég alja,

az ablakomon leskelődik be pírja.

Kopogtatnak, ott áll előttem egy angyal,

hozzám vezérelte őt a fénylő hajnal.

Jött védelmezőn, hát ő fog vigyázni rám,

ő lesz ezentúl én drága őrangyalkám.

Édes álmomból alighogy felébredtem,

mégis fürgén, vidáman eléje mentem.

Szívesen fogadtam, mert kell a segítsége,

mert kell, hogy utamon lépteim kísérje.

Lágyan érintve simogatta arcomat,

ígérte nekem, jobbá teszi sorsomat.

Ha velem van, többé nem tévedhetek el,

vele a nagyvilágban számomra is van hely.

Ha vétek, vagy pont hibázom, rám szól intőn,

repked felettem szárnyain, figyel féltőn.

Hajnali álom volt, hajnali őrangyal,

szép szóval, kedvesen mindig megvigasztal.

Álom, kérlek én angyalom, hogy vigyázz rám,

maradj mellettem, maradj a végső órán!

Ács Nagy Éva

Szíved szívemben

Gazdagságom te,
kincsem az ölelés,
szíved lüktetése adja
az enyémnek ütemét!

Ács Nagy Éva

Ördöggel szövetkezve

Szövetkeztem az ördöggel, hogy visszakapjalak,

eladtam lelkem is, hogy újra láthassalak,

mocsok lettem, férges, álnok és hazug,

féltő ,intő szavaid a fülem mellett elzúg.

Ültem a pokol égető balkonjánál,

kártyáztam létemmel, az asztalánál,

hittem neki, hittem hízelgő, csábító szavát,

hallgattam a semmitmondó kacaját.

Ébredve tudom már, hogy préda voltam, s ő hazug,

mert nem vagy itt, hideg van újra átjár a cúg.

lelkem tisztaságát, hitem még remélhetem,

tudom, hogy a holtat elevenként nem ölelhetem.

Ács Nagy Éva

Vagyok aki 

Packáznak folyton velem,

vajon mi az én vétkem?

Vagyok kétkezi munkás,

nem egyetemi docens ,

az én hibám, az én vétkem!

TAVASZ VÁRÓ

Szonett:CLXIX. 149.

Írta:Ács Nagy Éva

Fagypont felett , olvadni kezd az eresz,

Fény uralja be most a teret, ébred

A kikelet, kis madárka önfeledt

Tánca, elbűvöl, szinte lehengerez.

Szenvedéllyel, oly boldogan lubickol,

Tollászkodik kicsit, s aztán odébb áll,

A fényes ereszre szép lassan leszáll,

Pici szíve hevesebben zakatol.

Elállt a hó, nem zuhog az eső sem,

Álmomból szép kikeletre ébredtem,

Csivitelek, halljátok! Itt a tavasz!

Utcánk megtelik, száz apró madárral,

Vígan szól, fennhangon , vágyott madárdal,

Tavasz, tavasz van, hallod tél te ravasz!

Ács Nagy Éva

Magas hegytető

Magas hegytető,

oly magas, eget verő.

Szinte mellettem van a felhő,

elérni van még bennem erő.

Madár felém reppen,

megsimogatom röptében.

Szinte közelről látom a napot,

emelek neki kalapot.

Holdudvarán majd sétálok,

csillagok, léptem vigyázzátok!

Letekintve kicsinek látom otthonom,

de én vissza vágyakozom.

Magas hegytető,

hiába csábító erő.

Haza vágyom innét,

madárka vidd jöttöm hírét!

A napot nem kell elérjem,

a hold otthon sötétben kísérjen.

Csillagok a földön is vigyáznak rám,

s ott lent, valakinek csókra nyújtom a szám.

Otthon vár egy forró ölelés,

ott vár szeretés, és szenvedés.

De én otthon itt vagyok, itt is maradok,

hegytetőről csak lentről álmodozok.

Ács Nagy Éva

Az én királyfim

Szeretlek, mosolyodtól szebb a világ,

nem rég volt. hogy megszülettél,

rohan az idő, ma pedig egyéves lettél,

mosolyogj, mindig nyíljon ki utadon virág!

Mama édes, kis tündér királyfija,

kiért érdemes még mindig küzdeni,

kiért erősnek kell maradni, s lenni,

kinek oly éltető, erőt adó a mosolya.

Szeretlek kincsem, az első perctől

hogy megtudtam, te nekünk leszel,

vártam jöttödet, vártam, hogy érkezel,

öregkoromra még jut az ifjúi tűzből.

Kicsi unokám, Zolikám, oly jó mondani,

rád gondolva, szívem repül feléd,

viszi hozzád nagyi örök szeretetét,

s ezt az érzést sosem fogom elfojtani!

Ács Nagy Éva

Kérlek

(Kedvesemnek)

Szavaim ott rejtőznek minden dalban,

megbújnak valahol a lágy dallamban.

Szívem ott él örökké csak tebenned,

kérlek sokáig hadd éljen, még engedd!

Ács Nagy Éva

Szerettelek

de most szívem vad, háborgó folyó,

már nem hat rád a kimondott szó,

néma lettem, nincs miért szóljak,

elengedlek, indulj el  utadra végre,

a vihart mit kavartál, csillapítanom kéne,

ki volt a hibás, én vagy te, hogy így alakult,

a mennyből szép lassan, minden pokollá fajult,

hibáztam én is,jól tudom,  épp úgy mint te,

észre sem vettük,hogy szerelmünknek kihunyt a tüze,

jött a nem érek rá, a rohanok világ, 

a szürke, a monoton egyhangúság,

fázom, ó még kellene nekem az a tűz,

de a hideg folyton, belőlem bolondot űz!