Ács Nagy Éva
Tavasz hírnöke
Meddő földből búvik ki az újabb remény,
vastag hó réteg alól csalja ki a napfény,
kikelet jő, fehér kalapjával félénken integet,
riadtan kémlel, vajon nem csalfa a természet?
Csalogató fénysugár valódi, vagy délibáb,
vagy mindez csak álom, a tavasz csak csáb!
De nem-nem! hallod? Hogy lassan éled az erdő,
csobban a patak, sercen a fű, minden zengő,
hóvirágom te csak bújj bátran elő, ne félj,
hirdesd azt amit kell, végre- végre nincs tél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése