Szerelem.
( Vers alapja:
Jeremy Jones. Szerelem)
Hát megálltam, pillanatra csak, itt
hol a jeges szél arcomba mar,
mint lúgos sav csípte bőrömet,
könnyeim nyelve fájt mindenem,
szívem ez a bolond, még várakozik,
álmaimat fűzve aprócska vágyba,
látlak ott, osonsz felém,
s arcomat már nem marja a szél.
Hűvös hajnali vágyam erős,
lábam nyomodban lépked,
szaladok utánad a fényt keresve,
ajkam száraz, csókodra eped,
testem beleremeg a pillanatba,
elönti a forróság ölem,
akarlak kéjnek, éjnek, szeretőnek,
ne ölje meg semmi a szenvedélyt.
Hiszem, ó hogy hiszem ilyen nincsen!
Sebzett madár, vénülő remete voltam ,
nem kímélt a sors, összetörte eddigi létemet,
tiszavirágú szerelmek, melyek elporladtak,
összezúzva maradék lelkemet,
de nem, nem menekülök, mert kell nekem,
rabként nem élek én saját börtönömben,
mert nem zárhatom el előlem az érzéseket,
hallom szavad , hiszem, hogy hallom,
hívsz, s én repülök tovább veled!
Mert én egy kóborló eb, egy hontalan voltam
ki nem lelé meg eddig kit érdemes szeretni,
nem volt ki eddig kezét nyújtsa felém,
kiáltsa nekem , holdkórosnak,
ébredj, merj szeretni még!
rövid, oly röpke a lét,
mintha pillangó szárnyon létezne,
hamar elröppen itt!
s elmulasztva mindent, enyészet úr lesz hidd!
Hideg hantok alatt a szóvirág is hervad,
nem bimbózik tovább, nem nyílik szóra ajak,
néma , ki nem mondott vágyak oszlásnak indultak,
elmúlt az egyszeri pillanat,
több lehetőség nincs,
de várj, ott már
a hideg jeges szél vértelen arcomra fagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése