Ács Nagy Éva
Pillanat a télben
Sűrű köd szitál át a téli tájon,
bús, komor szürkén éled fel az alkony,
homályos kép lebeg csak szemem előtt,
a zúzmara minden zöldet körbeszőtt.
Hirtelen egy halványka fény villan fel,
egy csillag ezüstös színe átível,
ragyogó fénye elhozta a reményt,
tavasz lesz! Őt küldte el hírnökeként.
Egy pillanat volt csak, mert deres a táj,
szemeim előtt még úr a félhomály,
de szívembe csempészte ő a tavaszt,
s én ujjongva üdvözöltem a ravaszt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése