Ács Nagy Éva
Halandó lebegés
Gondolkodom, milyen lehet a halál,
biztos az, hogy egyszer reám is talál?
Elmémben káosz túr, oly hihetetlen,
ma itt lebegek, holnap légbe mentem.
Tébolyult lelkem az égbe kiált fel,
torz, sötét, zord felhők hada, intő jel,
lebegve elevenen a víz felszínén,
testem börtönben, tudd, nem vagyok szirén!
Halandó vagyok, rothadó, porladó,
pillanatnyi lét, hamar elillanó,
de még élek, s itt vagyok , bátran küzdök,
lebegek, hallgatok, és némán tűrök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése