Ács Nagy Éva
Tánc pengeélen
Nem vagyok költő, nem voltam sosem,
csak az élet furcsán játszik kicsit velem,
néhanapján nevetek, de többször fájok,
hiszem, leírt soraim között vigaszt találok,
újabb és újabb reményt adnak a betűk,
gondolatom így végszóként, oly mint egy etűd,
erősödök általuk mint egy délceg jegenye,
csak elmém roskad a gondokba kicsit bele,
de azért is játszok papírosomon a szavaimmal,
pengeélen táncolva, éltemmel s halálommal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése