Ha már szeretlek Vers alapja.József Attila. KOPOGTATÁS NÉLKÜL Brigimnek.

Ács Nagy Éva

Ha már szeretlek

Vers alapja.József Attila.

KOPOGTATÁS NÉLKÜL

Brigimnek.

Ha már szeretlek, bármikor jöhetsz, várlak,

kitárulva önmagam, remegve vágylak.

Helyem te helyed, fekhelyem, fekhelyed,

szemem ragyog, kezem simogatja kezed.

Remete szívemben láng dobban fel,

szikrázó testem, testeddel egybe kel,

éltem eléd teszem, felajánlva neked,

elfogadod tőlem, tudd, minden bajon átevezel.

Ha már szeretlek, szótlanul, mint néma,

ülj le lakmározz, lakj jól, hisz enni kell néha.

csönddel felelek, ha valamit kérdezel,

kezem közben, mint végtelen róna átölel.

2018.11.30 Somogyzsitfa.

Angyal láttam Annámnak.

Ács Nagy Éva
Angyal láttam
Annámnak.

Ezüstbe öltözött a tó, gyémántként csillog a híd,
téli ruhát öltött magára a parki sétány,
a pompás tavirózsák jégpáncélban,
fák ágain csilingelő zúzmara tanyázik,
mégis élet zeng fel a havas tájon,
a szél hordja a havat, rázza, erejét fitogtatva,
de látod, amott a nap utat tör magának,
sugarai gyönyörködve táncot járnak,
angyal láttam akkor, karácsonyi éjben,
szeretet szórt szét, minden zordon szívben.

2018 11. 28 Somogyzsitfa.

Fel a fejjel A vers alapja. Ady Endre: Héja-nász az avaron

Ács Nagy Éva

Fel a fejjel

A vers alapja.

Ady Endre: Héja-nász az avaron

Megyünk előre, vissza felé sosem,

nevetve, sírva, múlttal kergetőzve,

a titkokat rejtő, tág jövő elé lépve.

Váltakoznak sorban az évszakok,

a nyár csókjai semmibe vesznek,

elporlad íze az ifjúi kikeletnek.

Őszi fákról lehulltak a levelek,

lábunk alatt sírva roppan az avar,

szél süvít fülünkbe, mint égi zenekar.

Téli komorság dobban szívünkben,

de majd a tavasz elűzi az érzést,

kikelet lesz még, tudd, nem kérdés.

2018.11.25 Somogyzsitfa.

Meginogva benned

Ács Nagy Éva
Meginogva benned

Vártam én a pillanatra, hogy szólj, megjöttem,
reménykedtem, hiába, csengőm nem szólalt meg,
elmeséltem volna, sok minden áll mögöttem,
hogy lelkem gondokba elfáradt, nem ép, beteg.

Pedig minden egyes nap, úgy de úgy vártalak,
elmondani akartam, nagyon hiányoztál,
csak szorosan átölelni, látni vágytalak,
üvöltve fáj, hogy erre még reményt sem hagytál.

Ma sem értem miért lett már felém e közöny,
miért burkoltad be sötétséggel az eget,
agyonkínzol, némasággal, te nem törődöm!
Én mámort ittam ajkadról, s hittem, csak benned!

Boldogság hírnöke Mónikának.

Ács Nagy Éva
Boldogság hírnöke
Mónikának.

Nyugalom van körülötted,
a boldogság körbefon,
elégedett vagy mindennel.
arcodon önfeledt mosoly.

Szívedben szeretet dobban,
szeretsz, s viszont szeretnek,
hiszel erősen az angyalokban,
titkolt álmaid jó útra vezettek.

Mindig vidám, legyél ilyen,
nem törhet meg semmi sem,
aurád a fény, lángol íriszed,
most te a boldogságot hirdeted.

2018.11. 23 Somogyzsitfa.

Sebesen rohanva

Ács Nagy Éva
Sebesen rohanva

Olyan vagyok,mint sebesen rohanó folyó,
ki nem tudja merre a cél, s mi az a jó.
Megállni nincs idő, rohan csak,boldogtalan
elsodor mindent, mi ott áll akkor az útjában.

Rohan, ideje semmire nincs, megáradt vize,
békéje tombol, megállítani nem tudja senki se.
Sodor az ár, visz jó messzire magával,
küzdök én vele s a nagyvilág haragjával.

Legyőzném ha tehetném, a természet erejét,
de ki és mi vagyok ellene, egyke porszemként,
Vad vágtázó, cél nélküli sebesen rohanó folyó,
háborgó lelkű roncs, ábrándok közt élő álmodozó..

2018, 11. 22. Somogyzsitfa.

Erőd erőt ad Renimnek

Ács Nagy Éva

Erőd erőt ad

Renimnek

Hallgatag vagyok, bénultak a szavak,

elmém tompa, fények nem világítanak,

de mégis eleven bennem egy álom,

melynek íze, erős karú liánként átfon.

Rád gondolok, csillagtalan éjben,

álmom való lett, mert veled átéltem,

nem félem többé a nagyvilág zaját,

több vagy már nekem, mint barát.

Hallgatag voltam, most újra éledek,

bár árny múltam még mindig téveteg,

ismerlek már, tudom , bírom erődet,

látlak, s engem semmi sem tör meg.

2018.11.22 Somogyzsitfa.

Várjuk még a tavaszt Anikó Molt Tamásnénak

Ács Nagy Éva

Várjuk még a tavaszt

Anikó Molt Tamásnénak

Sosem feledet pillanatok

árnya átöleli bennünk a zordon

telet, elmúlt ifjúság,

de a perc szívünkben lüktet.

Lassan elfogy az időnk,

mégis boldogság van lelkünkben,

az álmunk, vágyunk temetni

lehetetlen, mert szabad

mint egykori önmagunk,

nem menekülünk előle,

mert egyszeri volt,

megismételhetetlen,egyedi,

mi pedig várjuk a tavaszt.

2018 11,21 Somogyzsitfa.-

Mocsokban

Ács Nagy Éva
Mocsokban

Hazug világban, mocsok én,
zord viharban, nincs több fény,
bűzös forrásban nincs tiszta víz,
keserű lett minden szájíz.

Fakulnak a régi gondolatok,
mint Jancsi bohóc bólogatok,
jó lenne újra kamasznak lenni,
nem pedig mamlaszként élni.

2018.11.21 Somogyzsitfa.

Mi ketten Vicámnak..

Ács Nagy Éva

Mi ketten

Vicámnak..

Mi ketten akár a végtelen idő,

legyőzhetetlenek vagyunk,

egymásra nézünk, mosolygunk,

fény születik, máris ragyogunk.

Nem akarom, hogy feledésbe menjen,

hogy voltunk, vagyunk mi ketten,

szárnyal a fényünk, sűrű rengetegbe,

sötétségen át, zord idő, állj hát tovább.

Mi ketten,akár a végtelen vén idő,

örökkön tart, ha hiszed,ha nem,

kezed a kezembe, lelked bennem,

te és én mindig, akár a végtelen.

2018 11.20 Somogyzsitfa.

Addig csak

Ács Nagy Éva

Addig csak

Addig lépj, még áll a híd,

még van aki vár rád, hív,

mert ha kettétörik az híd,

ne várd őt többé, s ne is hívd.

Felépíteni nehéz a romokat,

eltüntetni nehéz a nyomokat,

mégis ha egyszer próbát teszel,

legyőzni tudd, a lehetetlent.

Tudd feladni érte elveid,

sutba dobni magad terveit,

addig lépj, még nem késő,

addig míg mindenre van idő.

2018.11.19 Somogyzsitfa.

Semmi csak

Ács Nagy Éva

Semmi csak

Semmiből születik létünk,

s ha vége újra semmivé leszünk.

2018.11.18 Somogyzsitfa.

Anyámat látni

Ács Nagy Éva

Anyámat látni

Reggel anyámat látnom kell,

vár már, ül az asztalnál,

néz maga elé,

gondolkodik a napi teendőn,

mintha sietne valahová,

megtervezi a napot,

meglát, rögtön mosolyog,

felébred benne a remény,

éj után jött újra a fény,

ráncos kezét felém nyújtja,

megsimogatom,

a korai fény, táncot rop az ablakomon,

hála, hogy még megtehetem,nem tudhatom

hogy holnap szép lesz e még a reggelem,

anyámmal igen, nélküle....

rá gondolni sem merek,

mert még kellennek ezek a reggelek,

kell, hogy újra gyermekké lehetek.

2018 11.17 Somogyzsitfa.

Nem kérdem

Ács Nagy Éva

Nem kérdem

Nem kérdem miért, lábam előre lép,

nem kérdem hová, de a cél felé tart,

nem kérdem meddig, utam elfogadom ,

s emelt fővel viselem, minden harcom.

2018.11.17 Somogyzsitfa.

Egyszer volt

Ács Nagy Éva

Egyszer volt

Csak fújja a maga igazát,

szíve már teljesen kővé vált,

felépített magának egy sáncot,

de ki az ki vele járja a táncot?

Lépést nem tesz a múlt felé,

lelke kegyetlen, szinte ördöggé,

elengedte menni azt amit gondolt,

visszaútra jó erős gobot toldót.

Nem vagyunk halhatatlanok, tudd,

ha nem hiszed, hát akkor csak hazudd,

lépést megtenni elevenként kell,

nem mikor magához vonz a végső hely.

Nem csak a sírnál kell zokogni,,

még az elevent tudod ölelni,

ha eltakarja előled a fekete hant,

sírhatsz, nem szólal meg többé a lant.

2018.11.16 Somogyzsitfa.