Remény galambom

Ács Nagy Éva
Remény galambom

Fodrozódik selymesen a patak vize,
hullámzik lágyan, csábító a teteje.
egy kicsi csónak, emelkedve ring rajta,
gondolkodom, átúszom én majd alatta.
Tücsök a partján szerenádozva hegedül,
szerelem velem, fájón vízbe elmerül.
Százszorszép ott kint a parton illatozik,
gerjedő vágyam a vízben megmártózik.

Leskelődik már felettem egy vadgalamb,
piheg kicsit a zöldellő bokor alatt.
Nézi csak búsan keserves merülésem,
látja tajtékzó, hullámos szenvedésem.
Hallgat, s aztán turbékolva szól ő felém,
ne merülj el még ember! Tudd van még remény!
Remény? Ó szürke kicsi, édes galambom,
megyek már feléd, megcsókollak a parton.

Milljó illatos virágot viszek neked,
ha a turbékolásod igazat jelent!
Patakpartján, szürkületben vadgalamb,
tudd meg,hogy reményt nekem visszaadtad.