Ács Nagy Éva
Levél neked
Szívemben tövis, halkuló dobbanás,
neved suttogom, mintha hallanád,
vágyam elfojtva, bennem rekedt,
hogy mit érzek, te már nem érzékeled,
gejzírként tőr fel az üszkösödő lét,
eleven bomlás, itt az élet a tét,
álmodnék , de tombol mellettem vihar,
akarnék még, de éled a századik zivatar,
fényt látnék, szemed íriszén láng,
árnyék van csak, belém vág mint husáng,
fájdalom ébreszt fel a valódiságra,
térdre rogyva, kezem kulcsolom imára,
elhagyni akartál, s te el is hagytál,
menni vágytál, szinte elvágtattál,
nem volt idő se szóra, sem búcsúcsókra,
mentél előre, tudtad ketyeg az óra,
szívemben tövis, hervadó rothadás,
neved suttogom, de fáj a lemondás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése