Ács Nagy Éva
Ártatlanul
(Biámnak)
Ártatlan kicsi lénye a világnak,
bájos arcú gyermeke- e kornak.
Tengerkék szemével néz s hisz a jóban,
ártatlan kicsi szíve ,bízik a szép szóban.
Még nevetve kel fel korán reggel,
kócosan bújik, mosolygós kedvvel.
Még dalolva elvan kicsi kuckójában,
hisz a mesében s álomországban.
Nem tudja, hogy van ami fog fájni,
nem tudja milyen igazán sírni s szeretni.
Babaarcán nincs nyoma a gondnak,
nincs rajt jele még a gonosznak.
Még csakis szépről ábrándozik,
hercegnők között kalandozik.
Még várja a királyfit fehér lován,
ott a gyermeki ártatlanság arcán.
Még játszik , nevet önfeledten,
nem gondolkozik el az életen.
Gyerek még, eleven kis csoda,
melynek a világon legszebb a mosolya.
Mosolyog ma, mosolyog holnap,
ártatlan szeme, ma még ragyoghat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése