Ács Nagy Éva
Szótlanul
Szótlanul mentél el, be sem köszöntél,
nyár volt bennünk, majd jött az örök tél,
harag dobbant szívedben, nem öröm,
de kacajunkat még én magamban őrzöm.
Szótlanul lankadt bennem is a szó,
forrongó vágyunk után, szakadt a hó,
lassan, majd mélázva lépkedem a hóban,
már nem mondom, hogy jóban rosszban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése