NYÁR NÉLKÜL ÁRVÁN
Szonett CLVIII. 158.
Írta.Ács Nagy Éva
Mikor még kezed oly simogató volt,
Aranyként fénylett előttünk a homok,
Együtt, hittük nincs vég, sorsunk nem konok,
Karod még lágyan, és óvón átkarolt.
Száz erővel tombolt még a forró nyár,
Nem mondtuk ki akkor ,hogy soha viszlát,
Igaz nyár volt, szerelmet ígért pillád,
De szele télnek testünkön már átjár.
Langyos eső mosdatja meg arcunkat,
Mellyben kővé vált könny is bátran hullhat,
Kis séta volt nekünk ez a szerelem.
Álmomban újra éled fel az a nyár,
Bolond szívem reményre dobbanva vár,
Szerelmed éltet, magányos éjeken..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése