Ács Nagy Éva
Koldus blues
Elveszett a holnap már tudom,
éhezem, kenyerem koldulom.
Rongyos a gatyám, úgy adták rám,
nevet csonttá aszalódott pofám.
Hajam kócos, csak eső áztatja,
egy koldus nem költhet samponra.
Fogam hiányos, kezem érdes,
milyen a sorsom, nem kérdéses.
Vizet nem igen iszom, csak szeszt,
attól a hidegben melegem lesz.
Ha még korog a gyomrom, kukázom,
onnét van télire a kabátom.
Lábamon kicsit elnyűtt a cipő,
kartonpapír zöme nekem heverő.
Cigit szívnék, hát csikket szedek,
átjár a füst, kicsit szédelgek.
Kába vagyok, kitaszított e világból,
elegem van a nemlétező holnapból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése