Kóros magány
Borús idő, pók sző hálót a falon,
csend van, légy zümmög a sarokban,
kopár, egyhangú szoba, fénytelen,
ablakom rácsain nem hatolhat át,
nem engedem, magamba zárkóztam,
nem bánt senki, nem szól senki,
fájdalom mar lukat a szívembe,
miért éltem, az a múlt, elillantak
a pillanatok, vissza sosem térnek,
fekete gyolcsingem , fekete rózsám,
kisajtót lengeti a vad jeges szél,
ablakaimat a zápor zúzza, szerte szét,
ölelésre már nem nyújtom kezem,
csókra nem vágyódik ajakam,
ajtóm nem nyikordul meg, nem jön senki,
ifjúi álmok, vágyak rég magamra hagytak,
enyém már , társam a kóros magány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése