Ács Nagy Éva
Gyilok sors
F. M. nak.
Számára megállt most akkor az idő,
nem volt alku, nem volt irgalom,
meghalt, anélkül, hogy búcsúzott volna,
nem mondta, hogy várj halál, álmodom.
Kézen fogta hát, s elvitte magával,
s ő mozdulatlan, mint béna feküdt előtte,
némán tűrve hagyta,az jött, magához ölelte,
fájdalmat tán nem is érzett, szíve az vérzett.
Itt maradt utána, a döbbenet, a fájdalom,
miért vitted el őt te kegyetlen, idő előtt ily fiatalon,
dolga lett volna bőven még, cudar ez a világ,
oly furcsa a lét,az embert megöli a tehetetlenség.
S most én intek neki fájó búcsút,
szívem oly nehéz, hallgatag bennem a szó,
jó voltál, s hiányzol majd, nélküled semmi sem jó.
2018. 10,07. Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése