Ács Nagy Éva
Fekete virágom
SZ. I. nak
Fekete virágom
SZ. I. nak
Október volt, mikor elmentél,
szél fújt csak, még el sem köszöntél.
Szívembe markolt a jéghideg,
eső esett, testem remegett!
szél fújt csak, még el sem köszöntél.
Szívembe markolt a jéghideg,
eső esett, testem remegett!
Október volt, egyedül hagytál,
fájdalom volt velem, és magány.
Ítéltél engem sötétségre,
lelkemben már sosem lesz béke.
fájdalom volt velem, és magány.
Ítéltél engem sötétségre,
lelkemben már sosem lesz béke.
Október volt, féltékeny voltam
a földre, s én hozzá simultam.
Tested most már végleg az övé,
bánatom lett keserű könnyé.
a földre, s én hozzá simultam.
Tested most már végleg az övé,
bánatom lett keserű könnyé.
Október volt, hallgatom a csendet,
mit a sorsom nekem teremtett.
Lassan dér lepte el a földet,
kertemben fekete virág termett.
mit a sorsom nekem teremtett.
Lassan dér lepte el a földet,
kertemben fekete virág termett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése