Éltető láng

Ács Nagy Éva

Éltető láng

Szemembe könnyeket csal a novemberi szél,

fénylő gyémántként hull sírotokra, jön az éj,

lelkembe mar a fájdalom, s végtelen hiány,

rátok gondolok minden átvirrasztott éjszakán.

Kezemben csokor, itt állok előttetek árván,

lábam nem mozdul, állok gyökeret verve, némán,

aztán felkiáltok, miért Istenem miért ez a sors,

miért, hogy örökké fájdalom viharába sodorsz.

Elvetted tőlem mind azt mit nagyon szerettem,

nagy nyomást mérve reám, abroncs keblemen,

sodródok az árral, egyként én balga szolga,

ruhám szakadt, vétkeztem,de ítélkezni Isten dolga.

Emlékek jönnek elmémbe folyton, oly hirtelen,

lángol a gyertya,éltető láng. nekem jár kegyelem,

hajamba kap a feltámadó északi szél, fázom,

suttogás hallok, ne félj, hiszem, mindig álmodom.

Ács Nagy Éva

Hitben erősen

Feladtam már annyi mindent,

érzem lassan belefáradok,

hallgattam, ha hallgatni kellett,

s én szótlan, most belefásulok.

Harcoltam én démonokkal,

szétmartak belül a félelmek,

voltam lent az égető pokolban,

lakmároztak belőlem pribékek.

Felálltam már számtalanszor,

s most megint angyalt álmodom,

hiénák öröméből mostanra

én erőt merítve táplálkozom.

2018.10. 29 Somogyzsitfa.

Bájolgás

Ács Nagy Éva

Bájolgás

Bájologj a világnak,

lássanak másnak,

ne törékeny virágnak,

csak erős, szilárd fának.

Ne hullasd könnyed,

légy mindig könnyed,

lerombolhatatlan vár,

ki nevet belül sorsán.

Falaid közé ne hatoljon senki,

így sértetlen tudsz maradni,

zárt kaput ha kinyitod,

a boldogságod rombolod.

De ki szeret az sérül,

földre omolsz le végül

de szeretni mégis kell,

életed anélkül nem múlhat el.

2018.10 29 Somogyzsitfa,

Nem búcsúzom A vers alapja.Juhász Gyula. Nincs búcsúzás

Ács Nagy Éva

Nem búcsúzom

A vers alapja.Juhász Gyula.

Nincs búcsúzás

Nem búcsúzom, nem mondok végszót,

vérem forr, gejzír áramlik ereimben,

szívem pergő dob, elevenként dobog,

csak kicsit fájok, valahogy érzem s tudom.

Nem búcsúzom, nem intek pát élőnek,

könnyem sem hull még korhadó fejfámra,

dolgom bőven, sutba hát a gyász dalát,

múltam kapuján lakat, jövőm tárt karokkal vár.

Nem búcsúzom, újra magamra találok,

a régi kertek, fák vadvágtára hívogatnak,

a bohém nyár íze bennem égnek lobban,

nem szólva , csak némán, kihívásra várakozva.

2018.10. 27 Somogyzsitfa.

Kóros magány

Ács Nagy Éva
Kóros magány

Borús idő, pók sző hálót a falon,
csend van, légy zümmög a sarokban,
kopár, egyhangú szoba, fénytelen,
ablakom rácsain nem hatolhat át,
nem engedem, magamba zárkóztam,
nem bánt senki, nem szól senki,
fájdalom mar lukat a szívembe,
miért éltem, az a múlt, elillantak
a pillanatok, vissza sosem térnek,
fekete gyolcsingem , fekete rózsám,
kisajtót lengeti a vad jeges szél,
ablakaimat a zápor zúzza, szerte szét,
ölelésre már nem nyújtom kezem,
csókra nem vágyódik ajakam,
ajtóm nem nyikordul meg, nem jön senki,
ifjúi álmok, vágyak rég magamra hagytak,
enyém már , társam a kóros magány!

Koldus blues

Ács Nagy Éva

Koldus blues

Elveszett a holnap már tudom,

éhezem, kenyerem koldulom.

Rongyos a gatyám, úgy adták rám,

nevet csonttá aszalódott pofám.

Hajam kócos, csak eső áztatja,

egy koldus nem költhet samponra.

Fogam hiányos, kezem érdes,

milyen a sorsom, nem kérdéses.

Vizet nem igen iszom, csak szeszt,

attól a hidegben melegem lesz.

Ha még korog a gyomrom, kukázom,

onnét van télire a kabátom.

Lábamon kicsit elnyűtt a cipő,

kartonpapír zöme nekem heverő.

Cigit szívnék, hát csikket szedek,

átjár a füst, kicsit szédelgek.

Kába vagyok, kitaszított e világból,

elegem van a nemlétező holnapból.

Karjaidban

Ács Nagy Éva

Karjaidban

Karjaidban ébredni fel, mámor,

hiába zord a tenger, hangos a moraja

hiába sodor a szél felénk könnyeket,

mi harcolunk ellene, hogy miért?

veled, velem barát az Ámor,

te és én együtt csak győzhetünk..

Karjaidban aludni el, nyugalom,

szótlanul nézni egymás szemébe,

bújni hozzád, érezni szíved dobbanását,

nem hallgatni meg ármány csábítását,

kizárni szerelmünkből a külvilágot,

csak te és én élvezzük a szabadságot.

2018.10. 24 Somogyzsitfa.

NYÁR NÉLKÜL ÁRVÁN Szonett CLVIII. 158.

NYÁR NÉLKÜL ÁRVÁN

Szonett CLVIII. 158.

Írta.Ács Nagy Éva

Mikor még kezed oly simogató volt,

Aranyként fénylett előttünk a homok,

Együtt, hittük nincs vég, sorsunk nem konok,

Karod még lágyan, és óvón átkarolt.

Száz erővel tombolt még a forró nyár,

Nem mondtuk ki akkor ,hogy soha viszlát,

Igaz nyár volt, szerelmet ígért pillád,

De szele télnek testünkön már átjár.

Langyos eső mosdatja meg arcunkat,

Mellyben kővé vált könny is bátran hullhat,

Kis séta volt nekünk ez a szerelem.

Álmomban újra éled fel az a nyár,

Bolond szívem reményre dobbanva vár,

Szerelmed éltet, magányos éjeken..

Vágta az űrbe

Ács Nagy Éva
Vágta az űrbe

Végtelen rejtelem, felhőkön túli világ,
sóhajom vágy, a titokzatos űrbe kiált,
álom, hogy egyszer igazán megismerjük,
remény, egy napon talán felfedezzük,
s az űrhajóm, mint napi járat visz tovább,
vágta ott fent, való lesz, s nem délibáb,
egyforma lesz ott fent gazdag és szegény,
egyformán hord Isten minket a tenyerén.

2018.10 19. Somogyzsitfa.

Valaki kell

Ács Nagy Éva

Valaki kell

Egyedül nem tudok boldog lenni,

valakinek kell mellettem lenni.

Valakinek kell lágyan ölelni,

valakit kell szerelmesen becézni.

Valakinek kell engem is szeretni,

kell még álmosan reggel hozzá bújni,

fáradtan karjában megpihenni.

Vágytól érte remegni,

éjszakákon át vele vagy érte sírni.

Valakivel kell megöregedni,

remegő kezét kezembe fogni.

Valakit kell nekem is szeretni!

2012. Somogyzsitfa.

Vártam a hajnalt

Ács Nagy Éva
Vártam a hajnalt

a hold felhők mögé bújt ma éjjel
kacaj nem volt csak némaság
feszült szürke ködös volt a levegő
arcélemen megtűrt bágyadtság
álltam s vártam a hajnali csodát

2013.10,21. Somogyzsitfa.

Gabimnak. Ács Nagy Éva Lassan felfelé

Gabimnak.
Ács Nagy Éva
Lassan felfelé

Messziről indultam, messzire vágyom,
kitűzött célom elérem, ez minden álmom.

Lentről léptem, óvatosan, felfelé vágyom,
felhők mögött a csúcs, az én végállomásom.

2018.10.14. Somogyzsitfa.

Szótlanul

Ács Nagy Éva

Szótlanul

Szótlanul mentél el, be sem köszöntél,

nyár volt bennünk, majd jött az örök tél,

harag dobbant szívedben, nem öröm,

de kacajunkat még én magamban őrzöm.

Szótlanul lankadt bennem is a szó,

forrongó vágyunk után, szakadt a hó,

lassan, majd mélázva lépkedem a hóban,

már nem mondom, hogy jóban rosszban.

Ne sírj anyám

Ács Nagy Éva

Ne sírj anyám

Ne sírj anyám, ha meghalok,

vigyáznak reám az angyalok,

ők óvják ezentúl léptemet,

jó szorosan fogják a kezemet.

Ne sírj anyám, ha nem vagyok,

angyalok között, egy vagyok,

könnyeidet szárítom,szellő leszek,

napsugárként, simogatom kezedet.

Ne sírj anyám, minden enyém,

a föld, a menny,a végtelen remény,

eső áztatja el a földet, könnyezem,

szél süvít végig velem földeken.

Ne sírj anyám, boldog vagyok,

nézz a napba, hol én is ragyogok,

felhő takarja csupán előled testemet,

ne sírj anyám, mindig veled leszek.

2018.10, 12 Somogyzsitfa.