Simogass még
Mint ébredéskor a hajnali napsugár,
érints lágyan, mintha szellő érintene.
Ölelj még, mintha utoljára ölelnél,
oly forrón, hevesen mint a napfénye.
Szeress még, mert az élet röpke lét,
kevés az idő, mindenre nem elég!
Hát most kérek én kicsit belőled még,
szoríts hát erősen , el most ne engedj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése