Ács Nagy Éva
Erdei nyugalom
Sziágy 2018.08 13-15
Önfeledt kacagás, fák között nyugalom,
béke honol, most itt végre kikapcsolódhatom,
mesés álom, veletek ismerkedem kollégák,
érzem lelkemben, nyugalmat árasztanak a fák.
Nincs monoton robot, kapkodó rohanás,
áhított szabadság után vágyakozás,
ismerkedés van, álom, bohém kacagás,
egy kis bolondos gyermeki mókázás.
Most már tudom, hogy ki kicsoda,
tudom ki ő, s mily megnyerő a mosolya,
nagyon kellene, hogy többször így legyen,
hogy egymás mellett ne némán menjünk el.
Ne rohanjunk, álljunk meg mindig egy szóra,
hisz felettünk repül, hangosan ketyeg az óra,
Még most van időnk, hát szeressük egymást,
való kell, hogy legyen, s ne pedig hamis más.
Holnap reggel innét úgyis elmegyünk,
búcsút intünk, de soha nem feledünk,
pár nap, mit bilincs, összekovácsolt,
pár óra, mely szívünkbe égve varázsolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése