Ács Nagy Éva
Mélység
Mélység, kérdem én, mi az, kézzel nem fogható.
ámulva nézem csak, félek, szemmel látható,
titokzatos erő feléje húzza testem,
tátongó űr, sötét, képzeletbeli vermem,
Némán állok, előttem csáb, hűs vizű tavak
fantomképe ellebeg, óbégató vadak
fülsértő hangjára riad szuicid elmém,
rianok máris, vigyázz reám én Istenkém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése