Ács Nagy Éva
Már az ősz dudorász
Amikor a tikkasztó forróságnak vége,
kertek alatt az ősz mint csősz fütyörész,
enyhe szél könnyeket csal szemembe,
a felüdülés szinte szívem belsejéig ér.
Árva száraz levél hull lábaim elé,
képzetemben már az ősz dudorász,
lomb szőnyegen lépkedem tovább,
utam lassan a vég, alkonyba vonul át.
Szitáló köd lepi el teljesen a tájat,
az est is jön felém sokkal hamarább,
hajnalban a madárfütty is csendes,
üresen kopog házunkon az eresz.
Minden őszbe megy, át a nyár kapuján,
késik elő jönni majd a fényes pirkadat,
szürke reggel álmosan kacsint reám,
sóhajom égbe száll, elmúlt már a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése